Elmélkedés az agyhalálról!

Neves tudósok több évszázados kutatásai szerint, az agyhalál bekövetkeztével nem lehet tovább élni. Azt kell mondjam, ez a ténymegállapítás hibás. Igenis az agyhalált követően élnek még emberek, és többnyire állami cégeknél, oktatási területen dolgoznak tovább.
Nagyon könnyen összetéveszthetőek épp elméjű más kollégáikkal, hiszen kinézetüket tekintve hasonlóak. Persze vannak jelek, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy az illető ehhez a réteghez tartozik.

Külső jelek:
A külső jelek, a betegség már egy előrehaladottabb fázisában vehetőek észre.
Ilyenek például a kérdésre való reakciók hiánya vagy hibás alkalmazása.
Az űrből jövő tekintet, amely mögött az értelem szikráját sem lehet felfedezni. Ez utóbbi az értelmező szótárban a bamba, a tompa, és az értehetetlen szavak magyarázatának kombinációjának vizuális magvalósítását jelenti.
Ezeket az embereket mind a saját, mind az ő érdekükből érdemes elkerülni.
Sajnos a tünetek nagyobb része csak beszéd kontextusban állapíthatóak meg, és ez a réteg jelenti számunkra a legnagyobb veszélyt.

Verbális jelek:
A beszédtempó lassítása, és többszöri ismétlés ellenére sem értik a nekik szegezett kérdést, vagy választ.
Több, a tárgytól teljesen eltérő kérdést tesznek fel egy témáról, amit képesek addig folytatni, amíg meg nem fejted az eredeti kérdést. Ezt követően az „erről beszélek már 20 perce” kifejezést használják.


Személyiségjegyeik szerint is csoportosíthatóak.

Kreatív:
A feladat helyes megoldása nem érdekli, önálló ötletek alapján igyekszik dolgozni.

Lelkes:
Azt ugyan nem csinálja, amit mondasz neki, de helyette 3 másikat igen.

Céltudatos:
A megoldást többször elolvassa, ezt követően sem érti, de a feladatot ennek ellenére elvégzi, természetesen hibásan.

Határozatlan:
A feladatot elolvassa, megérti, majd ezt követően telefonon felhív, és megkérdezi, hogy tényleg így kell-e eljárni.

Aprólékos:
Elolvassa a feladatokat. Felhív telefonon, hogy ugyanezt elmond te is részletesen.
Ezt követően, ahogy halad a részletekkel, még felhív párszor.

Én hála az égnek még nem találkoztam ilyen emberekkel! Az bizony igazán szörnyű volna, ha mondjuk egy épületben dolgoznék egy (vagy több) ilyen kollégával, vagy ilyen emberek keresnének a munkám során. De ezt igazából el sem tudom képzelni. Csak úgy gondoltam ideírom ezt a pár sort, hogy foglalja a helyet.