Vers az ülve elalvásról
Ülök és ásítva az ágyamat várom
Agyamat elnyomta egy álmatlan álom
Az eszemet elvette, most nem találom
Szememet lecsukta, a sötétet látom
A valóság megszűnt, ezt mondjuk nem bánom
Gondjaim eltűntek, ebből sem lesz károm
Életem most nyugodt, mint végül halálom
Ha hangosan szuszogok, azt sem sajnálom
Juhász Tamás
Budapest, 2008
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése