Egy új élet lépésenként! 1. epizód

Na persze ez nem csak az eszement bejegyzésekről szól, bár alapvetően magamnak írom.

Eredetileg az motivált, hogy januárban Finnországban folytatom életemet kitudja meddig (én nem), és evvel kapcsolatos történések is publikálódnak a blogban.

Mi történt eddig?

Szóval a történet valamikor júliusban kezdődött egy ártatlan interjúval, ami egyébként szintfelmérőként szolgált volna számomra. Négy finnel beszélgettem, a cég ügyvezetőjével, a tulajdonossal, a magyarországi kapcsolattartóval (aki egyébként a tanárom is), és telefonon keresztül egy Finnország északi részén lévő cég tulajával. Igazából egy baráti beszélgetésre hasonlított jobban, és baromira örültem, hogy értettem a dolgokat.
Pedig akkor még nem is tudtam finnül. –Valójában deeeee =)

Szóval szimpik voltunk egymásnak (ők is egy másnak, meg én is egy másnak).
Aztán ők elmondták, hogy mit várnának el, aztán én is elmondtam (ez a rész azért egy kicsit hosszabb volt). Azért volt ebbe nem kevés kockázat is, hanem sok. Mert hát nekem a mai napig van egy munkahelyem, amit szeretek, és csakis korrekt körülmények között hagyok ott. Így júliusban azt is kikötöttem, hogy csak januártól tudok ott kezdeni, mert be kell tanítanom egy utódot, meg fel kell mondanom. Így augusztusban úgy mondtam fel, hogy csak bízni tudtam benne, hogy januárig találnak nekem egy olyan munkát, ami nekem is megfelel.

Nagy szerencsémre szeptember végén (vagy október elején) kaptam egy e-mailt, ami az összes feltételemnek megfelelt, januári kezdéssel.

Ma már ott tartunk, hogy a szerződéstervezet számomra kérdéses részeit átbeszéltük.

Nem szerettem volna idegenekkel egy lakásban lakni, ezért saját magam bérlek albérletet. Ez nem annyira gáz, mert saját albérlet esetén magasabb a fizetésem, és nem kell adóznom utána. Lehet még jobban is jövök ki. Az albérlet keresését a tegnapi napon kezdtem meg, a leszervezésben sokat segít a cég, mert gyakorlatilag ezt ők megteszik helyettem.

Mostanában próbálok többet fordítani. Mivel mezőgazdasági területen lesznek kommunikációs feladataim, többnyire ezeket a szavakat tanulom. Sokat olvasok a városról (Turenki), meg ilyesmi. Egyelőre itt tartok.

Hogyan értékelném mindezt?

Ez egy nagyon érdekes érzés, semmivel nem tudnám összehasonlítani.
Fogalmam sincs mi fog történni ott velem, de várom hogy megtörténjen.
Kicsit olyan, mint amikor bemész egy szobába, amilyet még sohasem láttál, és számodra csak új dolgok vannak