Ki beszél?

Egy ideig én is foglalkoztam vele, hogy ki hogyan beszél. Ma már sajnos eljutottam odáig, hogy az is elég, ha értem.

Honnan tudhatod biztosan, hogy még nem lépted át ezt a határt?
Vannak szavak és kifejezések, amik a szemedet kifejezetten báncsák, és a füledet rendkívül hasogassák. Ezeket a hibákat persze mindenki megtalálhassa, de csak az értő szem láthassa.


Akik már átlépték!
- Eegy régi matematika tanárnőm mondta, hogy tartózkodjunk előtte a vulgáris kifejezésektől, mert „ő az intézmény tanara, és helyettünk az ő arcán ég a bír.”

- A helytelen beszédet néha szándékosan használjuk. Ez pontosan azért van, hogy más ne értse vagy ne legyen nyers a mondandónk.
Például más előtt nem mondhatom azt, hogy beszart a nagymuter!
De például mondhatom, hogy a kotyogó klotyó felé totyog a vén, motyogó lotyó, de késő, mert a rotyogó gatyóból potyog a motyó.

- A helyettesítő szavak is egyre népszerűbbek.
Édesanya is előszeretettel használja az izé, a micsoda, és a szar szavakat.
Pl: „Fiam add már ide azt a szart onnan az izéről.”
A mondat információértéke nem túl nagy, de ha látod az illetőt, sokat segít a metakommunikációja a megértésben.

- Viszont van szituáció, amikor ez sem segít.
Régen a vécébe lógatható illatosító gél tartáját nem lehetett külön kapni. Létezett azonban egy utántöltő, amivel fel lehetett tölteni a kis tartályt. Egyszerűen csak bele kellett nyomni a gélt a flakonból a tartályba, és visszaakasztani a szerkezetet a fajanszra.

Egyik reggel édesanya elvégezte ezt a műveletet, nem sokkal később én is felkeltem és használni kezdtem a toalettet. Édesanya a következőt kérdezte az ajtón keresztül:

„Fiam! Na milyen szaga van annak a szarnak, amit az előbb nyomtam bele?”

Hát nagy erőfeszítésembe telt, még feldolgoztam a valódi mondanivalóját.


Szóval ne akadj fel ilyen apróságokon.
Ha a jobbat mondja, azért nézd a balt is.
Érteni kell tudni, a helyedben nem csinálnák ebből nagy ügyet.